Tenni vagy nem tenni - elmélkedés Kundera függönyén
"(...)aki cselekszik, győzni akar; aki győz, szenvedést okoz egy másik embernek; a cselekvésről való lemondás az egyetlen út a boldogsághoz és békességhez."
/Kundera: A függöny/
Mostanában felfordult körülöttem a világ. Az mondjuk eddig elmondható volt, hogy aktív szerepet vállaltam az úgynevezett közéletben, magas volt a felelősségérzetem a közösség iránt, de már akkor is felütötte fejemben magát a kétség: érdemes-e tenni? Előre visz-e a Tett, vagy az csupán önmagunk kielégítésére irányuló kéjelgés, bizonyos lelki/morális/egyéb jutalmak elérésének reményében? Korábban már írtam erről a dilemmámról a blogomon, az „Igazság - hazugság fiktív négyes modellje” címen, ahol feszegettem az előbb feltett kérdést kontra 'megtehetjük-e, hogy keleti sztoicizmussal beletörődünk az események és az egyén viszonyából következő tehetetlenség tényébe, ha van módunk valamit tenni ellene?' kérdéskörről. De mint ahogy az imént leírt önellentmondás is mutatja, illetve az aktualitások miatt is részben elővéve: konklúzió még mindig nincs.
Akkor miért írok erről megint? Az a fránya Kundera azért bökdösi az ember agyát. Nem lehet elmenni olyan mondatok mellett a jelen politikai/morális helyzetben (pláne itthon), mint „és mit jelent konkrétan a „szabadság” szó a bürokratizált modern világban, ahol annak lehetősége, hogy tegyünk valamit, igencsak csekély?”! Hát igen, ezt tapasztaltam. És akkor még elő se vettem olyan fogalmakat, mint „szabad gondolkodás”, „szabad művészet”. Mert a dolog akkor se egyszerű, ha abból indulunk ki, hogy ez utóbbi két fogalom márpedig igenis létezik, jelentéstartalmuk létjogosultsággal bír. Mert akkor érdemes érvényesíteni azt, a hogyanján kell már csak gondolkodni. Csakhogy én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van egyáltalán bármiféle mentális szabadság, ami mentes a környezeti befolyástól (merthogy annak kell lennie, különben nem szabad, hanem irányított). Ha viszont nincs ilyen, akkor meg mit akarunk mi ellenében érvényesíteni? Alapvető morális tényezők ezek, amik nincsenek tisztázva, így én elvesztem a káoszban, mielőtt állást foglaltam volna bármi mellett.